Kedves középiskolás diákok!
Két idézetet ajánlunk nektek továbbgondolásra:
1) „A valóság az, amiről egy harmadik személlyel beszélhetek. A valóság csak valamilyen egyeztetés eredményeképpen határozható meg. A valóságot elhagyni „őrültség”: valaki lát a vállamon egy narancssárga nyulat, én azonban nem látom; a beszélgetés ekkor meggyengül, leszűkül. Hogy újra az egyeztetés terébe kerüljünk, nekem úgy kellene tennem, mintha látnám a nyulat a vállamon. A képzelet a valóságra erősített protézisként jelenik meg, amelyet arra használunk, hogy a beszélgetőtársak között több eszmecsere mehessen végbe.” (Nicolas Bourriaud: Relációesztétika)
2) „Ha nem cselekednénk, ha nem lennénk képesek arra, hogy valami újat kezdjünk, s így kifejezésre juttassuk az új kezdetet, ami minden egyes emberi lény születésével napvilágot lát, akkor a születés és halál közé zárt emberi élet csakugyan kárhozatra volna ítélve. Az elmúlásba rohanó élet könyörtelenül a romlás és a pusztulás felé hajt minden embert. Ám a cselekvés, legyen bármilyen bizonytalan is, örök figyelmeztetés az emberek számára, hogy a halált ugyan nem kerülhetik el, mégsem pusztán meghalni jöttek a világra, hanem azért, hogy elkezdjenek valami újat.” (Hannah Arendt: Vita activa)